emlékek

Ma otthon voltam anyáéknál, és a délutáni szieszta családi fényképek nézegetésével telt. Ezek mindig jeles alkalmak nálunk, megsárgult, porszagú dobozokból szamárfüles, főleg fekete-fehér képeket szedegetünk elő, sokat nevetünk, ezerszer hallott, megunhatatlan történeteket mesélünk el, ki tudja hányadszor. Amióta nagyapa meghalt, és Péter sincs velünk, egy-egy képnél kicsit nagyobbakat hallgatunk, és anyukám mind gyakrabban menti ki magát, hogy valami halaszthatatlan dolognak nézzen utána a konyhában. Amikor aztán megint leül közénk, az ujjaimmal ki tudnám tapintani az új árkot az arcán, valaki kapkodva keres egy vidám történetet, és úgy teszünk, mintha csak az esti lámpafény törne olyan furcsán anya szemében...