Régi boldog filmeket vetítek Nyúlnak, távoli, hihetetlen történetekkel dajkálom elalvás előtt. Arról mesélek, hogy volt idő, amikor órákon át, békés, földöntúli boldogságban beszélgettünk a reggelik mellett. Elmúlt, boldog idők, amikor az élet problémáiról két érinthetetlen, minden rossz és baj fölött álló bölcs filozófusként, más emberek érthetetlen nyűgeit pusztán elméleti problémaként, vasárnapi matinék egzotikus témájaként feszegettük csupán.
Azt mondja, nagyon kicsike lehetett, mert csak halványan dereng néhány érzés, kép, illat, és különben is, a zabpelyhet ki nem állja! Szétvetett lábakkal, hanyagul heverész a párnák között, úgy tesz, mintha annyira nem is figyelne, de a legszebb részeket újra és újra elismételteti, olyankor répát tartó mancsa megáll a levegőben, örökmozgó szájacskája, orra megdermed és párás gombszemeit valahol a háztetőkön túl az égbolt fekete gyapjára függeszti.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése